Sandri bíboros homíliája: „Uralkodni annyit tesz, mint szolgálni”, ahogyan Ferenc pápa is tette

Alessandro Di Bussolo / Somogyi Viktória – Vatikán

Isten álma az egyháza számára, melyet Ferenc pápa többször is kifejezett, a nemzedékek közötti találkozásban és a párbeszédben rejlik, az idősek álmai és a fiatalok energiája és elképzelései között, mert „nincs növekedés gyökerek nélkül, és nincs virágzás új hajtások nélkül”. Az elhunyt pápa ezt a kifejezést a Bíborosi Kollégiumra is ráhagyta, „amely fiatalokból és idősekből áll, amelyben mindenki tanulhat Istentől, megsejtheti az álmát, amelyet Egyháza számára szán, és fiatal, megújult lelkesedéssel megpróbálhatja megvalósítani”. Így fogalmazott Leonardo Sandri bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánhelyettese a Novemdiales ötödik szentmiséjének prédikációjában, amelyet szerdán délután mutatott be a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa lelki üdvéért.

A kötelesség, hogy mindig szolgálók maradjunk

A Bíborosi Kollégiumnak szentelt szertartáson, amely ezekben a napokban összegyűlik a konklávét megelőző kongregációkon, az olasz-argentin bíboros szólt arról a kötelességről, hogy mindig diakónusok, azaz szolgálók maradjunk, ami a bíborból ered, valamint a Servus Servorum Dei (Isten szolgáinak szolgája) címből, amelyet a hagyomány Róma püspökének tulajdonít. „Ferenc pápa ezt úgy élte meg, hogy a szenvedés és a magány különböző helyeit választotta ki a Coena Domini szentmiséjére a lábmosáshoz, valamint, hogy letérdelt és megcsókolta Dél-Szudán vezetőinek lábát, a béke ajándékáért könyörögve.” Sandri bíboros felidézte, hogy ugyanazzal „a sokak által botrányosnak tartott, de erősen evangéliumi” stílussal tette ezt, amellyel Szent VI. Pál pápa, ötven évvel ezelőtt december 4-én a Sixtus-kápolnában letérdelt, hogy megcsókolja Melitoné, Kalkedón metropolita lábát.

A pápa látogatása a bazilikában a húsvéti vigília előtt

A Bíborosi Kollégium dékánhelyettese prédikációjának elején hangsúlyozta, hogy Krisztus húsvéti tapasztalatából nyer értelmet „Péter utódjának szolgálata, aki minden korban arra hivatott, hogy Jézus szavait élje”, amelyeket az első apostolnak mondott, és amelyeket Lukács evangéliumában hallottunk: „Te pedig, ha majd megtérsz, erősítsd meg testvéreidet!”. Az elhunyt pápáról – nem leplezve meghatottságát – felidézte a húsvéti vigília előtti rövid látogatását a bazilikában, és elmagyarázta, hogy ideális esetben a Novemdiales szentmiséin Péter utóda „összehív minket, hogy megerősítsen”, hogy „megújítsuk hitvallásunkat a test feltámadásában, a bűnök bocsánatában, még egy pápává vált ember bűneinek bocsánatában is, és annak a tudatnak a megújításában, hogy minden egyes személy történetének egysége Isten kezében van”.

Szolgálók a Kúriában és az egyházmegyékben szerte a világon

Sandri bíboros megismételte, hogy a Novemdiales, a kilencnapos gyász szertartásain a bíborosok az Úrra bízzák azt, „akinek első munkatársai és tanácsadói voltak” a Római Kúriában és a világ egyházmegyéiben. Továbbá azokat a személyeket is, akiket mindegyikük magával hoz, „akikért és akikkel együtt hivatott élni a szolgálatát”, Tongától „a Csendes-óceáni szigetekkel együtt Mongólia sztyeppéiig” és odáig, ahonnan az üdvösség hirdetése elindult, Jeruzsálemig, és a Ferenc pápa által összehívott konzisztóriumok teljesen új földrajzába. Olyan helyek ezek, ahol „az apostolok utódaiként minden nap arra kapunk meghívást, hogy emlékezzünk és tudatosan éljük, hogy ’uralkodni annyit tesz, mint szolgálni’, mint a Mester és az Úr, aki közöttünk van úgy, mint aki szolgál”. Bár három rendre vagyunk osztva: „püspöki, papi és diakónusi”, mindannyian – hangsúlyozta a Bíborosi Kollégium dékánhelyettese – „arra kaptunk meghívást, hogy szolgáljunk, tanúságot tegyünk az Evangéliumról usque ad effusionem sanguinis” (vérünk ontásáig), felajánlva „magunkat, testületileg és egyénileg, mint Szent Péter apostol utódjának első munkatársai”.

Az Egyház és útja egy új Pásztorral

Az olasz-argentin bíboros méltatva az Apostolok könyvéből vett első olvasmányt, valamint Péter apostol első, Pünkösdkor, a Cenákulum előtt elmondott beszédét, emlékeztetett arra, hogy Húsvét után következik „a Lélek pünkösdi várása, a Lélek ajándékának teljességével, az Egyház kezdete”. „Azt az időszakot éljük, amely Péter utódjának, Ferenc pápának az élete befejezése és az ígéret beteljesedése között van, hogy a Lélek új kiáradásával Krisztus Egyháza egy új Pásztorral folytathassa útját az emberek között.”

A nemzedékek közötti találkozás és párbeszéd próféciája

De melyik prófécia teljesedik be Pünkösdkor? – tette fel a kérdést Sandri bíboros. Az a Ferenc pápának „olyan kedves és az általa oly gyakran idézett” prófécia, amelyet Jóel könyvének harmadik fejezetében találunk: „kiárasztom Lelkem minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. […] Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (ApCsel 2,17.21). „Kedves Szentatyánk szerette ezt ismételgetni, amikor a generációk közötti találkozásról és párbeszédről beszélt, annak szükségességéről, hogy az idősek mondják el álmaikat a fiataloknak, és azzal együtt, hogy ez utóbbiak energiájukkal és látomásaikkal Isten segítségével valósággá tudják tenni azokat.” A Bíborosi Kollégium dékánhelyettese Ferenc pápa szavait idézte: „nincs jövő az idősek és a fiatalok találkozása nélkül; nincs növekedés gyökerek nélkül és nincs virágzás új hajtások nélkül. Soha nincs prófécia emlékezés nélkül, soha nincs emlékezés prófécia nélkül; és mindig találkozni kell”.

A Megváltás szentévének látomása, 2023-ban

Végül felidézte az Atya házában éppen visszatért pápa által a szentévet meghirdető bullájában jelzett elképzelést, álmot, „amelyre már most fel kell készülnünk, és amelyet az új pápára bízunk”. A 2033-as szentévre utal, a megváltás kétezer éve alkalmából, amely az Úr Jézus szenvedése, halála és feltámadása által valósult meg. Egy jelentős állomásokkal teli útról van szó, melynek során „lelkileg mindannyian zarándokokká válunk a Szentföld útjain, Jeruzsálemben”, hogy a Szent Sírból hirdessük a világnak – „abban a reményben, hogy ezt minden testvérünkkel és nővérünkkel együtt tehetjük meg, akiket az egyetlen keresztség szentelt meg” –, hogy „az Úr valóban feltámadt és megjelent Simonnak!”.

Imádság Ferenc pápáért

A liturgia kezdetén Sandri bíboros azért imádkozott az Úrhoz, hogy fogadja be szolgáját, Ferenc pápát országába, és „adja meg neki azt az örömöt, hogy örökké szemlélhesse a kegyelem és irgalom misztériumait, amelyeket a földön hűségesen kiszolgáltatott népednek”.