Ismerjük fel Jézusban Isten Fiát, a mi Üdvözítőnket – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Ez a jubileumi szentév csak akkor lesz valóban a kegyelem éve, ha felismerjük magunkban, hogy egyedül Jézus adhat nekünk üdvösséget, és ha érezzük, hogy valamilyen módon mi is szegények, bebörtönzöttek, vakok, elnyomottak vagyunk – utalt a pápa az evangéliumi szakasz tanítására.

Jézus a Messiás

Lukács evangelista a vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézust a názáreti zsinagógában mutatja be nekünk, abban a városban, ahol felnőtt – kezdte beszédét a pápa. Jézus felolvassa Izajás prófétának azt a szakaszát, amely a Messiás evangelizáló és felszabadító küldetését hirdeti, majd az általános csendben kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (vö. Lk 4,21) – idézte az evangélium szavait a Szentatya.

Jézus eljövetelének örömhíre mindenkinek szól

Képzeljük el Jézus polgártársainak meglepetését és megdöbbenését, akik úgy ismerték őt, mint az ács, József fiát, és soha nem gondolták volna, hogy ő Messiásként mutatkozhatna be. Pedig ez éppen így van – mutatott rá a pápa. Jézus hirdeti, hogy jelenlétével eljött „az Úr kegyelmének esztendeje”. Ez az örömhír mindenkinek szól, különösen a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak, az elnyomottaknak – ezt mondja az evangélium.

A názáretiek nem ismerték fel Jézusban az Úr Felkentjét

Azon a napon Názáretben Jézus döntés elé állította beszélgetőpartnereit, önazonosságát és küldetését illetően – mutatott rá a pápa. A zsinagógában mindenki elgondolkodott: vajon Jézus pusztán az ács fia, aki olyan szerepet tulajdonít magának, amely nem az övé, vagy valóban ő a Messiás, akit Isten azért küldött, hogy megmentse az embereket a bűntől? Lukács evangelista elbeszélése szerint a názáretiek nem ismerték fel Jézusban az Úr Felkentjét. Azt hitték, hogy túl jól ismerik őt, és ez ahelyett, hogy könnyebbé tette volna elméjük és szívük megnyitását, inkább akadályozta őket, mint egy fátyol, amely elhomályosítja a fényt.

Jézus szavai minket is kihívás elé állítanak

Ez az esemény, kellő analógiával, ma velünk is megtörténik – állapította meg Ferenc pápa. Jézus jelenléte és szavai minket is kihívás elé állítanak. Mi is arra kaptunk meghívást, hogy felismerjük benne Isten Fiát, a mi Üdvözítőnket. De megtörténhet velünk is, mint Jézus honfitársaival, hogy azt gondoljuk, hogy már ismerjük őt, hogy már mindent tudunk róla, együtt nőttünk fel vele az iskolában, a plébánián, a katekizmuson, egy katolikus kultúrájú országban... És így számunkra is Jézus egy olyan Személy, aki „túl” közel van hozzánk.

Érezzük-e, hogy szükségünk van Jézus üdvösségére?

Próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: érezzük-e azt az egyedülálló tekintélyt, amellyel a Názáreti Jézus beszél? Felismerjük-e, hogy Ő az üdvösség olyan hirdetésének a hordozója, amelyet senki más nem adhat nekünk? És én, érzem-e, hogy szükségem van erre az üdvösségre? Érzem-e, hogy valamilyen módon én is szegény, bebörtönzött, vak, elnyomott vagyok? Csak akkor, csak akkor lesz számomra is „a kegyelem éve”! – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd beszédét a következő buzdítással zárta: „Forduljunk bizalommal Máriához, Isten Anyjához és a mi Anyánkhoz, hogy segítsen nekünk felismerni Jézust”.