Gambetti bíboros homíliája: „Aki megérinti az embert, az Istent érinti meg”

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

„Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára” (Mt 25, 31-32). Jól ismert ez az evangéliumi szakasz, mely egyetemes jellegű jelenetet mutat be, melyben minden nép együtt él egy egyetlen mezőn, amely a világ, összegyűlik az Emberfia előtt, aki dicsőségének trónján ül, hogy ítélkezzen. Az üzenet világos: mindenki életében, hívők és nem hívők életében egyaránt, van egy döntő pillanat, melyben némelyek osztoznak Isten örömében, mások az igazi magány félelmetes fájdalmát élik át, mert kirekesztve az Országból reménytelenül egyedül maradnak.

Gambetti bíboros fogalmi pontosítást tett, mert a nyáj, a bárányok nőnemű szava mellett a szöveg az erífia szót használja, mely hímnemű kecskét, kost jelent. A nem lázadó, hűséges, szelíd juhok gondoskodnak a bárányokról, a nyáj leggyengébbjeiről, ők bemennek a nekik készített országba, amíg a kecskék, akik függetlenséget akarnak, szarvukkal szembeszállnak a pásztorral és a többi állattal, uralkodásuk jeleként ráugranak a többi kecskére, a veszélyben csak önmagukra gondolnak, ezért örök kárhozatra vannak ítélve. Magától adódik a kérdés: mi vajon melyik típust képviseljük személyes és intézményi, általános egyházi szinten?

Ami számít, az a minőségi és mennyiségi részvétel a legkisebb testvérek emberi ügyeiben

Nyilvánvalóan az Isten országához tartozás nem attól függ, hogy kifejezetten ismeri-e Krisztust, ahogy a szöveg mondja: „Uram, mikor láttunk téged éhesen… szomjasan… idegenként… ruhátlanul… betegen… vagy börtönben?”. Az eredeti görög szöveg horaó, látni ige – mikor láttunk téged? – jelentése: mélyen látni, felfogni, megérteni. Körülírva: Uram, mikor „értettünk meg mélyen”, mikor „ismertünk fel”, mikor „minősítettünk” téged? Jézus válasza azt sejteti, hogy nem a hitvallás, a teológiai ismeret vagy a szentségi gyakorlat biztosítja a részesedést Isten örömében, hanem a minőségi és mennyiségi részvétel a legkisebb testvérek emberi ügyeiben. Ez az emberi forma a názáreti Jézus királysága, aki földi életében mindenben osztozott természetünk gyengeségében, egészen az elutasításig, az üldözésig és a keresztre feszítésig menően.

Aki megérinti az embert, az Isten érinti meg

Az utolsó ítélet példázata végül is azt a titkot tárja fel, amelyen a világ alapul: az Ige testté lett, vagyis ahogy Elia Citterio mondja: „Isten olyannyira szolidárissá akart válni az emberiséggel, hogy aki megérinti az embert, az Isten érinti meg, aki tiszteli az embert, az Istent tiszteli és aki megveti az embert, az megveti Istent”. A példabeszéd ugyanis az emberi cselekedetek legfőbb méltóságát tárja fel, amelyet az együttérzés, a szolidaritás, a gyengédség és az emberi közelség vonatkozásában határoz meg. Gambetti bíboros idézett Edith Bruck-nak az Osservatore Romano április 23-i számában megjelent verséből, mellyel elbúcsúzott Ferenc pápától, amiben ő az említett emberség költői kifejeződését találja:

Elvesztettünk egy Embert, aki bennem él. Egy Embert, aki szeretett, meghatódott, sírt, békére hívott, nevetett, csókolt, ölelt, meghatódott és meghatott másokat és melegséget árasztott. Fiatallá tette őt minden bőrszínű és bármely lakhelyű ember szeretete. Irónia és szellemesség tette őt bölccsé. Embersége ragályos volt, még a köveket is meglágyította. A mennyben gyökerező egészséges hite gyógyította meg a betegségéből.

Mindenki arra kapott meghívást, hogy az Egyházban éljen

A „keresztény emberség” teszi az Egyházat mindenki otthonává. A minorita bíboros Ferenc pápának a portugál jezsuitákkal folytatott máig aktuális beszélgetéséből idézte: „Mindenki, mindenki, mindenki arra kapott meghívást, hogy az Egyházban éljen: ezt sose felejtsétek el! Ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, Péter világosan kijelentette ezt: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is”. Jézus isteni embersége a történelemben tárult föl, hogy a népeket a Krisztusba vetett hitre hívjuk, aki „őrülten szerette” az embert, ahogy azt Sienai Szent Katalin tanítja, akinek ünnepét éppen ma tartják Olaszországban. Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya, aki a világnak adta a Megváltót, mutassa meg nekünk a hiteles tanítványság és az evangélium hirdetése útját – zárta homíliáját Mauro Gambetti minorita bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja.